Méhlegelők

A mézeskert alatt tudatosan méhészeti céllal ültetett fásszárú növényegyüttest értünk.  
A mézeskert nem erdő és nem gyümölcsöskert, bár ez utóbbihoz közelebb áll. Ebben a kertben kifejezetten olyan növények vannak egymás közelében elültetve, amelyek a vegetációs idő nagyobb részében nektárt, virágport szolgáltatnak a méhek számára. 
Egyenlőre kevés ilyen célra beültetett terület létezik, de sokkal többre volna szükség. 
Jelenleg a méhészet akácra és néhány szántóföldi növényre, esetleg gyomnövényre van alapozva. Ellenben a vegetációs idő utolsó egy-két hónapját leszámítva folyamatosan lehetne egy területről hordást biztosítani, ha a területen megfelelő arányban jelen volnának a mézelő fák és cserjék. 

Mindenképp telepítendők egy ilyen kertbe – lehetőleg a méhészet bázisa, telephelye közelébe – korán virágzó cserjék. Ez elsősorban húsos somot és korai lonc fajokat, kecskefüzet jelent. A húsos som őshonos növényünk, már február végén virágzik. A kora tavaszi időszak szeszélyes időjárású, a rövid hordásra alkalmas időszakok csak akkor hasznosíthatók, ha a virágzó bokrok a kaptárok közelében lettek elültetve. A somhoz hozzá tartozik az is, hogy gyümölcsöt terem, terméséből különleges lekvár vagy pálinka készíthető, amelyek magas áron értékesíthetők. A som hátránya, hogy lassan nő, termetesebb bokorrá 6-10 év alatt fejlődik. Ellenben nagyon hosszú életű, ismeretesek évszázados példányai is, így telepítése méhész generációk sorát szolgálhatja. 
A május-júniusi fővirágzás után a nyár többi részére alig marad olyan növény, amely megbízhatóan, tömegesen nyílna. Néhány gyomra járnak ilyenkor a méhek, többek között tisztesfűre, amelynek akár a másodvetésével is érdemes volna szántóföldeken próbálkozni. 
Sokan az ártereken tömegessé vált aranyvesszőről (Solidago fajok) való hordással próbálkoznak. Magam mást javaslok. Az akác után némi átfedéssel indul a hársak virágzása. Erdészetileg nem számítanak fő fafajnak s így nagyban nem is telepítik ezeket a kiváló mézelő fákat. Még „elfelejtettebb” a japánakác, amelyet erdészetileg egyáltalán nem művelnek, csak sorfaként találkozhatunk vele. A fehér akáchoz hasonló tömegvirágzást produkál július-augusztus fordulóján. A mézesfa a másik hasonló növény, amely nyári virágzásával sokat segíthet. 
A terület kiválasztásánál fontos szempont, hogy a fás, mézelő vegetáció évtizedekig kell hogy a területen jelen legyen, így csak oda érdemes ültetni, ahol ez a sajátos művelési ág sokáig fennmaradhat. 
A terület nagysága, amennyiben csupán cserjéket telepít valaki a méhészet köré, minimálisan 100-200 négyzetméter kell legyen. Ha már nagynövésű fák is telepítésre kerülnek, legalább 1000-2000 négyzetméter területnagyság szükséges. Egy hazai viszonyok között átlagosnak tekinthető méhészet fenntartásához egy keverten ültetett fehér akác, hárs fajok, japánakác, mézesfa állomány néhány hektáros területe szükséges. Ez utóbbi területnagyságnál igen fontos a művelési ág kérdése. Ha a leendő nektártermő terület erdőnek minősül, arra az erdőtörvényben meghatározott szabályok érvényesek. A törvény rendelkezik a telepíthető fafajokról, a jelenlegi szabályozás szerint inkább a hazai fafajok javára. Ebből a szempontból a hársakkal nincs baj, de a japánakác és a mézesfa idegen honos fák, nagyobb arányú telepítésükből származhatnak problémák. Ha a terület gyümölcsösként vagy kertként van számon tartva, a méhészetileg fontos fák és cserjék telepítése lényegesen egyszerűbb. Maguk a gyümölcsfák is lehetnek nektárforrások, a som eleve gyümölcs. 
Lényeges kérdés a telepítés költsége. A szabad gyökerű cserjék és az egy, legfeljebb két éves fák ára jelenleg 3-6 vagy 800 forint körüli összeg, így egy 1000 négyzetméter nagyságú kert beültetése 20-30 cserjével, 8-10 nagyobbra növő fával legfeljebb 15-20 000 forintnyi költség. Az ültetést követően fontos a gyomirtás, szárazság esetén a fiatal telepítés öntözése. Ez sem jelent jelentős költséget, amennyiben öntözhető a terület.